|
Gdansk nemzeti emlékhelye, ahol monoton egymásutániságban gránitlapokra vésett nevek állnak, a megnyugvás és katarzis érzésének egy új, irracionális dimenzióját nyitja meg. Az emlékhely felett egy egyszerű, torzított test lebeg, amely körbejárva bizonytalanságot ébreszt a látogatóban: hol szabályos, hol szabálytalan, szerkesztettségében megfoghatatlan forma. A homlokzaton vörös tüskék jelennek meg, a fehéresen áttűnő külső hártyán keresztül elmosódó vércsíkokra emlékeztetnek. A köztes tér üressége mély, esszenciális ürességet rejt magában: kézzelfoghatóvá válik az idő és a tér hiánya. |
|
|
